Már tudod, hogy szeretlek. Nem tudom még, mi lesz ennek az egésznek a vége, de örülök, hogy végre már nem kell tartanom tőle, hogy mi lesz, ha rájössz, mert tudod, és nem történt baj.
Akarlak. Mindennél jobban, érinteni akarlak és belemarni a
húsodba, simogatni, csókolni, megharapni, magamévá tenni. Látni akarlak. Már
majdnem egészen láttalak, és nem tudom, te ezzel tisztában vagy-e, hiszen a
kamerán keresztül néztelek, de… majdnem egészen, és bánt ez a majdnem. Gyönyörű
vagy és többet akarok belőled, egyszerre kell a látvány és az illat, az íz, a
forróság, ha hozzád érek. Birtokba venném az ajkaid, nem eresztenélek míg nem
fulladozunk, szorosan tartanálak, ujjaim bejárnák kebleid, aztán lejjebb, egyre
lejjebb, lábaid közé nyúlnék, beléd hatolnék, ujjal izgatnálak, nyelvvel
cirógatnálak… El sem tudod képzelni, hogy mennyire akarlak. És mennyire félek
attól, hogy mit teszek veled, ha egyszer a karjaim közé kaparintalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.