2015.03.10.

Alig több, mint két hónap, hogy kiderüljön, hogy merre fordul a sorsunk. Biztos vagyok benne, hogy minden úgy lesz, ahogy terveztük, de már iszonyatossá kezd válni, hogy három hónapja nem láttalak, főleg az után, amiről múlt héten beszéltünk. Kéne egy kis együtt töltött idő, akár csak pár óra, de nem tudok egyedül tervezni, hiszen valamiért mostanában alig vagyok tisztában az időbeosztásoddal és nem tudom, mikor hozzam fel a témát újra, vagy hogy hogyan oldjuk meg. Nem akarok még egy egész hónapot nélküled... Rossz érzés, mert kicsit olyan, mintha kicsúszna az egész a kezemből, és valahol odabent ettől hihetetlenül rettegek. Attól, hogy elveszítelek, mert túl nagy a távolság, túl sok idő telik el... Most éjjel van, ezért parázok, a hajnal ilyen, pedig nappal felfogom és látom az igazi dolgokat, hogy minden nap szóba kerül az, hogy mi lesz majd ha együtt lakunk. Igazából a múlt hét után az csillapította el bennem a félve kiabáló hangokat, mikor mondtad, hogy cukorkát akartál venni nekem. Apróság, de sokat jelentett akkor, mert az eszem bármennyire is mondta, hogy ne tegyem, a szívem attól még alaposan megijedt. Akartam is veled beszélni róla, de aztán ilyen-olyan okok miatt elmaradt, meg értelme se sok lenne, nem tudsz mit csinálni a riadalmammal.

Ennek ellenére azért valahol büszke is vagyok magamra. Fejlődtem már melletted annyit, a te hatásodra, hogy érvekkel csillapítsam a dolgokat, ha félek, próbáljak a realitás talaján maradni. Csak jó lenne, ha jobban tudnék bízni magamban... És ha az észérvek mellett kapnék néha visszajelzést, hogy akarsz még velem lenni... De hogyan kaphatnék, ha nem is találkozunk? Amiről persze nagyrészt még mindig én tehetek, tessék csak, egyem meg, amit főztem. Néha már ott tartok, hogy baszok rá, hogy mi lesz, elhívlak ide, de aztán mégsem teszem, mert nem akarlak mindenféle atrocitásnak kitenni, ahhoz túlontúl fontos vagy nekem.

Kérlek szépen, nyugtass meg valahogy egy kicsit, mert néha, mikor nem beszélünk, vagy mikor álmodom, el kezd járni az agyam, és hiába próbálom minden erőmmel visszafojtani, megijedek. Bár ne hasonlítanék ennyire Arvidra, hogy kellenek a szavak... de közelség híján csak ez maradt. 

2015.03.04.

"Van egy tánc, azt a táncot nem járta soha senki még.
Nekiállsz, belül látod, hogyan kell lépni, hogy miképp
Kezdjed el, lehunyt szemmel
Csak ki kell mondani a szót: Tánc

-Tánc, zene nélkül, a fény mögött lemarad a hang
Van a kar a kötéllel és később szólal meg a harang
A villám is elől vágtat
A mennydörgés loholó kutya (a szív a fény, de ez titok)

Van egy tánc, azt a táncot nem járta soha senki látod
Nekiállsz, belül látod hogyan kell lépni, ugye látod
Van egy tánc, azt a táncot nem járta soha senki, látod?
Egyedül csak te csinálod nekem.

Szerettél és a táncod
Nézője lehettem csak én
Csöndes tűz volt az álmod,
Hogy a táncodra onnan essen fény

Imbolygó gyertyalángban,
Majd a sötétben táncolsz csak tovább: suhogás!

Van egy tánc, azt a táncot nem járta soha senki látod
Nekiállsz, belül látod hogyan kell lépni, ugye látod
Van egy tánc, azt a táncot nem járta soha senki, látod?
Egyedül csak te csinálod nekem."

Ezeket meg, ha nem baj, előtúrtam magamnak a blogodról, és berakom ide, nehogy elvesszen, ha esetleg egyszer mégis törölnéd:

Érzés
Talán eltompultam az évek alatt, talán csak lepergett róla a felesleges cukormáz. Pillangók, rózsaszín köd és csillám nélkül, de lüktet és suttog és tollba mondja apró titkait. Mert mozgat és hajt, mert fejemben jár. Itt képet, ott egy gondolatfoszlányt, amott egy fél hangot lök elébem. Miért lenne ez kevesebb? Kinek a mércéjével? Senkinek sincs joga mérlegre dobni és fitymálva ütni a gépbe, mennyibe kerül dekája. Senkinek sem engedem, hogy hozzávalóit olvasgassa, s elhúzott szájjal, fennhangon válogassa belőle, ami nem szája íze szerint való. Egye a magáét, számolgassa, napi hány gramm az ajánlott mennyiség, de ne próbáljon azzal jönni, hogy egészségtelen, műanyag, vagy hogy ettől kiütése van, esetleg viszket az arca.

Te

Csillagtánc-lépésben illanó nyár illata vagy,
fanyar levélzsongás és avarszagú homály,
mikor a föld csendesebben dobban.
Esősuttogás, mikor a felhők a völgyre ülnek,
s a szelek odvaikba bújva szunnyadnak.
Hold körül úszó ezerszín fátyol,
mely jéghártyás sötétséget ragyog be,
farkasüvöltés égregomolygó lehelete,
s lelkemben faltól-falig kószáló visszhang.