2015.06.19.

Hát ööh... Szóval az van, hogy olyan régen mentél már el terepgyakra, hogy kénytelen vagyok dumálni... Elég vacak ez így, mert totál lelkifurkám volt eleinte attól, hogy nyafogok itt magamnak a fejemben, hogy hiányzol meg mittomén, pedig végig azt kívántam, hogy érezd jól magad és legyen egy pár remek napod. Szóval remélem tényleg volt pár remek napod :D Meg hogy sokat mesélsz majd. Szeretnék mindent hallani, amit érdekesnek találtál, ami tetszett vagy ami nem volt annyira jó, mindenre kíváncsi vagyok ^^ <3

Alig várom, hogy hazaérj, pedig tulképp nekem magamnak nincs is különösebb mondanivalóm. Nem történt semmi, de tényleg az ég világon semmi fontos. Hm... Nagyon rossz volt így, hogy még smst sem tudtunk váltani, de hát tisztában vagyok vele, hogy ha lett volna rá lehetőséged, akkor úgysem hagysz ennyi napon át totál jelentkezés nélkül, szóval... Igyekeztem haladni a tanulással, amíg elvoltál, mert most csak ez az egy fegyverem van a világ ellen annak érdekében, hogy egyszer majd együtt élhessünk. Meg persze próbáltam távol tartani a gondolataim minden hülyeségtől és túlfilózástól meg depizéstől, és bár nem mondanám, hogy maximálisan elégedett vagyok a teljesítményemmel ezen a téren, de azért egész jól ment :D Mindig arra gondolok, hogy rám szoktál szólni, hogy ne gondoljak túl olyanokat, amik csak az én fejemben születnek meg, látod, igyekszem : 3 <3

Várlak már nagyon. Készítettem neked meglepit, megvettem a szülinapi ajándékodat és azt is kitaláltam, hogy anyud mit kap majd :D És végre hozzá mertem nyúlni újra gondolatban a lakás témához, hogy mik lennének majd jók egyszer nekünk. Ó, meg egyik nap rendeltem pizzát és óriás palacsintát, és végig azon morfondíroztam, hogy de jó lenne, ha itt lennél és megoszthatnám veled :D Jaj úgy szeretnék neked reggelit csinálni, vagy egy fárasztó nap után valami vacsorát. Nagyon lökött vágyaim vannak, mi? xD

De most már abbahagyom a locsogást :D Majd csak eltelik már ez a két nap, ez már semmi az eddigi sokhoz képest. Nagyon fura, hogy az alatt a négy év alatt, mióta ismerjük egymást ez volt az első ilyen, hogy ennyi ideig nem tudtunk beszélni sehogy sem. Jó lesz már, ha vége lesz, mert még ha csak hallgatunk is egymás mellett skype-on, akkor is jobb, közelebb érezlek.

Nyuff <3

2015.05.08.

Ez a hely eddig jószerével csak bajt okozott, most esélyesen végleg befejezem.

2015.05.06.

Annyira szeretlek, el sem tudom mondani... Különb vagy mindenkinél akit eddig ismertem. Csodállak, imádlak. Hiányzol... Szeretlek <3

2015.04.12.

Olyan csodálatos érzés mindig, mikor veled vagyok. Újabb három nap volt a miénk és talán most volt az összes Pesti találkozásunk közül a legjobb, mert nem akartam sírni sem, mikor elváltunk. Pár nap múlva jön a megmérettetés, nem érek rá keseregni, hiszen ezen múlik, hogy együtt lehessünk és ez rengeteg erőt ad. Én nem is tudom... Annyira banálisan hangzik, annyira ostoba ömlengésnek, ha arról beszélek, hogy mennyire imádlak nézni, hiszen ezer meg ezer szerelmes mondhatta már ezeket a szavakat, elkoptatták a vallomást, hogy szeretlek, de nem találok másikat ezek helyett... Talán ezért hunyorgok rád, ezért próbálok testbeszéddel mondani mindent, amit csak lehet, mert az... az másmilyen, az csak a miénk.

A cicás takarót terítettem ma éjjelre magamra. Az egyik sarkának teljesen olyan illata van, mint neked, én pedig alig bírok magammal, szinte folyton ott az orrom. Örülök, mert így majd aludhatok úgy, mintha veled lennék, bár annál jobb érzés még nem hinném, hogy ért volna valaha, mint mikor éjjel körém fontad a karjaid. Fel-fel ébredtem, mikor mocorogtunk, helyezkedtünk, de mégis sokkal kipihentebben ébredtem fel, mintha teljesen tudattalanul tettem volna mindezt, ahogy szoktam. Jó volt tudni, hogy ott vagy. És jó érezni, mikor védesz, még ha talán csak nekem ilyen az egész, például azzal, hogy én belül aludhattam. Istenkém, én még sosem éreztem, hogy bárki megvédene valamitől, de melletted annyira, de annyira biztonságban érzem magam! És minden aggódó, kavargó gondolat letisztul, ha veled vagyok és beszélünk egy kicsit róla. Csak remélni merem, hogy én is adok neked valamit, ami ilyesmi jó és fontos érzés.

Köszönöm neked ezeket a napokat és hogy egyáltalán vagy nekem. <3 

2015.04.09

Néha teljesen úgy csinálok, mintha valami kis bugris tini lennék egy animéből - ma reggel szó szerint visongva ölelgettem össze a paplanomat, mondván, hogy "Holnap ilyenkor már velem lesz! Holnap ilyenkor már velem lesz!"
Szörnyű tudok lenni néha :')

2015.03.10.

Alig több, mint két hónap, hogy kiderüljön, hogy merre fordul a sorsunk. Biztos vagyok benne, hogy minden úgy lesz, ahogy terveztük, de már iszonyatossá kezd válni, hogy három hónapja nem láttalak, főleg az után, amiről múlt héten beszéltünk. Kéne egy kis együtt töltött idő, akár csak pár óra, de nem tudok egyedül tervezni, hiszen valamiért mostanában alig vagyok tisztában az időbeosztásoddal és nem tudom, mikor hozzam fel a témát újra, vagy hogy hogyan oldjuk meg. Nem akarok még egy egész hónapot nélküled... Rossz érzés, mert kicsit olyan, mintha kicsúszna az egész a kezemből, és valahol odabent ettől hihetetlenül rettegek. Attól, hogy elveszítelek, mert túl nagy a távolság, túl sok idő telik el... Most éjjel van, ezért parázok, a hajnal ilyen, pedig nappal felfogom és látom az igazi dolgokat, hogy minden nap szóba kerül az, hogy mi lesz majd ha együtt lakunk. Igazából a múlt hét után az csillapította el bennem a félve kiabáló hangokat, mikor mondtad, hogy cukorkát akartál venni nekem. Apróság, de sokat jelentett akkor, mert az eszem bármennyire is mondta, hogy ne tegyem, a szívem attól még alaposan megijedt. Akartam is veled beszélni róla, de aztán ilyen-olyan okok miatt elmaradt, meg értelme se sok lenne, nem tudsz mit csinálni a riadalmammal.

Ennek ellenére azért valahol büszke is vagyok magamra. Fejlődtem már melletted annyit, a te hatásodra, hogy érvekkel csillapítsam a dolgokat, ha félek, próbáljak a realitás talaján maradni. Csak jó lenne, ha jobban tudnék bízni magamban... És ha az észérvek mellett kapnék néha visszajelzést, hogy akarsz még velem lenni... De hogyan kaphatnék, ha nem is találkozunk? Amiről persze nagyrészt még mindig én tehetek, tessék csak, egyem meg, amit főztem. Néha már ott tartok, hogy baszok rá, hogy mi lesz, elhívlak ide, de aztán mégsem teszem, mert nem akarlak mindenféle atrocitásnak kitenni, ahhoz túlontúl fontos vagy nekem.

Kérlek szépen, nyugtass meg valahogy egy kicsit, mert néha, mikor nem beszélünk, vagy mikor álmodom, el kezd járni az agyam, és hiába próbálom minden erőmmel visszafojtani, megijedek. Bár ne hasonlítanék ennyire Arvidra, hogy kellenek a szavak... de közelség híján csak ez maradt. 

2015.03.04.

"Van egy tánc, azt a táncot nem járta soha senki még.
Nekiállsz, belül látod, hogyan kell lépni, hogy miképp
Kezdjed el, lehunyt szemmel
Csak ki kell mondani a szót: Tánc

-Tánc, zene nélkül, a fény mögött lemarad a hang
Van a kar a kötéllel és később szólal meg a harang
A villám is elől vágtat
A mennydörgés loholó kutya (a szív a fény, de ez titok)

Van egy tánc, azt a táncot nem járta soha senki látod
Nekiállsz, belül látod hogyan kell lépni, ugye látod
Van egy tánc, azt a táncot nem járta soha senki, látod?
Egyedül csak te csinálod nekem.

Szerettél és a táncod
Nézője lehettem csak én
Csöndes tűz volt az álmod,
Hogy a táncodra onnan essen fény

Imbolygó gyertyalángban,
Majd a sötétben táncolsz csak tovább: suhogás!

Van egy tánc, azt a táncot nem járta soha senki látod
Nekiállsz, belül látod hogyan kell lépni, ugye látod
Van egy tánc, azt a táncot nem járta soha senki, látod?
Egyedül csak te csinálod nekem."

Ezeket meg, ha nem baj, előtúrtam magamnak a blogodról, és berakom ide, nehogy elvesszen, ha esetleg egyszer mégis törölnéd:

Érzés
Talán eltompultam az évek alatt, talán csak lepergett róla a felesleges cukormáz. Pillangók, rózsaszín köd és csillám nélkül, de lüktet és suttog és tollba mondja apró titkait. Mert mozgat és hajt, mert fejemben jár. Itt képet, ott egy gondolatfoszlányt, amott egy fél hangot lök elébem. Miért lenne ez kevesebb? Kinek a mércéjével? Senkinek sincs joga mérlegre dobni és fitymálva ütni a gépbe, mennyibe kerül dekája. Senkinek sem engedem, hogy hozzávalóit olvasgassa, s elhúzott szájjal, fennhangon válogassa belőle, ami nem szája íze szerint való. Egye a magáét, számolgassa, napi hány gramm az ajánlott mennyiség, de ne próbáljon azzal jönni, hogy egészségtelen, műanyag, vagy hogy ettől kiütése van, esetleg viszket az arca.

Te

Csillagtánc-lépésben illanó nyár illata vagy,
fanyar levélzsongás és avarszagú homály,
mikor a föld csendesebben dobban.
Esősuttogás, mikor a felhők a völgyre ülnek,
s a szelek odvaikba bújva szunnyadnak.
Hold körül úszó ezerszín fátyol,
mely jéghártyás sötétséget ragyog be,
farkasüvöltés égregomolygó lehelete,
s lelkemben faltól-falig kószáló visszhang.

2015.02.22.

Önismereti filozofálás következik, nem muszáj végigolvasni. :) Csak hát jobb híján ide.

Zenét hallgatok. Olyasmiket, amik még egy egészen másik világot jelentettek nekem. A minap mondtam neked, hogy mennyire furcsa, hogy alig van, aki Lyrának hív, pedig majdnem négy évig ez voltam én. Te szoktál úgy lenni, hogy visszagondolsz az életedre és olyan, mintha valaki egészen más lettél volna? Vagy mintha másvalaki emlékeit látnád?

Nehéz elhinnem most, hogy megtörtént Eger. Te akkor még alig ismertél, valahol a vége felé kezdtünk el beszélgetni. Pedig micsoda napok voltak! Igaz, némelyikből nem sok maradt meg, mert akkoriban álltam rá a nyugtatóra, na meg nem vetettük meg az alkoholt sem, még ha az nem is volt napi jelenség. De egek... Milyen furcsa, hogy ott laktam! Bolondságok a többiekkel, éjféli fotózkodás, a festékek bódító gőze. Mindig volt valami kettősség az életemben. Annak idején én voltam az iskolaelső, miközben bandáztam és lógtam és hazudtam ahol csak kellett. De itthon sokat olvastam, jó gyerek voltam. Aztán változott a kép, gimnáziumban talán... talán ott nem volt álcám. Minden barátom tudta, hogy ha bántottak, mert meg sem próbáltam elrejteni a kék foltokat, és velük jó volt akár estig ülni az iskolában csak azért, hogy szórakozzunk. És aztán megborult minden. Elköltöztem, dolgozni kezdtem az újságnak, rajzoltam és annyira de annyira meg akartam halni. A BK és Seren elég mélyről rángatott ki, Lyra lettem-voltam, és ez a név jelentette a biztonságos világot és azt, hogy nem kellett gondolkodni. Az egyetemi éveken szinte végigrohantam. Hányszor volt, hogy másnaposan mentem órára vagy magányosan sírtam a kollégiumban, mert egyedül voltam. Minden barátom messze tőlem, én csak jöttem-mentem, és még ha élveztem is az utazást, annyira fájt a magány!

Szeretnék végre egy csepp nyugalmat. Megtalálni önmagam újra, mert valahol elvesztem a sok rohanás és hazugság között, és anyám elérte, hogy gyakorlatilag azonnal vicsorítsak minden idegenre. Nem jó ez így, érzem, hogy túl sokat kritizálok, szinte mindenkivel van valami bajom, de ez azért van, mert nem tudok mit csinálni velük.

Gyakran álmodom, hogy már veled vagyok Csehországban. Jó lesz ez és sikerülni fog, segíteni fog. Új élet, új kezdet. Nem véletlenül kezdtem el kitakarítani az életemből minden feleslegeset, még úgy is, hogy nem biztos egyelőre, hogy mi lesz - egyszerűen könnyebb a lelkemnek így. Nem kell semmi, csak ami hasznos, na meg egy-két emlék. Igazából néha már ott tartok, hogy az sem érdekelne, ha semmit sem vinnék magammal innen. Valamelyik nap, mikor nem voltál gépnél, annyira kiakadtam, hogy csak azon múlt, hogy nem dobáltam be pár ruhát a táskámba és indultam el ki tudja hová, hogy leírtam Levinek és egyből hülyeségnek tűnt. Nem mindig tudok higgadtan gondolkodni, pedig nem szabad felindultságból mennem neki semminek.

Mostanában egyre kevésbé érzem azt, hogy félek anyámtól. Az a szorító, maró érzés lassan felenged, mert dühös vagyok, és aki dühös az nem fél. Nem érdekel már mi lesz vele. Nem érdekel, hogy mit szól, hogy fenyeget, hogy kínoz. Percekig fáj, mikor történik, de aztán ahogy eltűnik a közelemből elcsitul az egész. Nincs igaza, nem vagyok nulla, nem vagyok senki, és főleg nem vagyok undorító. Sokszor el kell mondjam ezt magamban, mert ha valamit évekig hallasz, ha beléd nevelik, akkor nehéz megszabadulni tőle, de minden erőmmel igyekszem. És le fogom rázni valahogy magamról azt a masszív mizantrópiát is, amit belém táplált a viselkedése. Talán ha nem fog senki sem parancsolni, ha nem fog senki meglepetésszerűen ellenőrizni és korlátok közé zárni, akkor múlik majd a paranoiámból és utálatomból, mert perpillanat rajtad kívül talán ha két ember van, aki mellett kritika nélkül meg tudok lenni és jól is érzem magam.

Mindent megteszek érte, hogy minden rendben legyen.

2015.02.16.

Most már eszméletlenül hiányzol. Két hónap telt el azóta, hogy Pesten voltunk, és kezd nagyon sajogni, hogy meg sem ölelhettelek azóta, nem érezhettem az illatod és a bőröd alatt a lüktetést. Szeretnék melletted lenni :(

2015.02.14. - Valentin-nap

2015.02.02.

Fél éve együtt <3

Szinte fel sem tudom fogni, hogy így repül az idő, és hogy fél évvel ezelőtt lettél a párom. Én drága egyetlenem, annyira boldog vagyok most, hogy cserben hagynak a szavak, ne haragudj... Én csak... én csak annyira örülök neked, annyira hihetetlenül jó érzés, hogy vagy nekem, hogy egyszerűen nem tudom leírni, nincs szavam rá.

Nagyon szeretlek <3

2015.01.14.

Rajzoltam. Ha szeretnéd megnézni, akkor szólj és megmutatom (sőt, szívesen megmutatnám), de kicsit pornográf, úgyhogy nem mertem engedély nélkül kirakni ide, és elküldeni se neked mert izé .___.