2014.09.22./2.

Azt hiszem, most talán jobb lesz, ha egy darabig nem írok ide.

2014.09.22.

Talán nem telik el úgy perc, hogy ne gondolnék rád. Képzetemben, gondolataimban, álmaimban jársz, selymes-forró-szívszorongató érzéseket hagyva magad után - világom közepe lettél, hajtóerő és kitartás. Egész lényed súgja, hogy egy lépéssel újra tovább, hangodban fürdőzöm és némán újabb szavakért könyörgöm, mikor közénk hull a csend. Drága kincsem vagy, féltve őrzött valami, minden vágyam megtestesítője.

Mondd, nézted mostanában a kezed? Vajon lehet olyan szerencsém, hogy a te piros fonalad, ami karcsú ujjadat szaladja körbe, hozzám vezet..?

2014.09.15.

Mert mit jelent választani?

Eldönteni, hogy ki az, akivel szeretnél lenni, akiben megbízhatsz, akit magad mellett akarsz tudni életed minden pillanatában. Akiről hiszed, hogy boldoggá tud tenni, és reméled, hogy te is elég vagy neki arra, hogy jó élete legyen. Hogy meg tudod védeni és örömet tudsz neki adni.

Most nézlek, ahogy a kamera túloldalán hasalsz, és arra gondolok, hogy nem is választhattam volna jobb embert Nálad. Igen, rózsaszín vagyok, tudom, de annyira elmondhatatlan az, ahogy néha túlcsordul bennem minden érzelem, és olyankor csak annak örülök, hogy egyáltalán vagy. Te gyönyörű verseket írsz nekem, de én rímelni nem tudok, hát be kell érned azzal, hogy legépelek mindent... Amikor rád nézek, úgy érzem, hazaértem. Hogy találtam valakit, akitől nem kell félnem, és aki előtt önmagam lehetek és soha nem hittem, hogy képes leszek valakiben tényleg bízni. Te a léteddel adtál nekem biztonságot és reményt, hogy talán nem olyan a világ és minden ember, amilyennek gondoltam. Nem tudom, hogy én valaha lehetek-e neked védelem és támasz, de igyekezni fogok, mert azt akarom, hogy boldog legyél.

És attól, ahogy nézlek, megmozdul bennem valami. Ahogy belegondolok, hogy mindez a szépség az enyém lehet, hogy megérinthetem a vonásaid, hogy szabad... nekem tényleg szabad... Nem tudlak nem csodálni.

Egy hónap

Valahogy olyan hosszúnak és rövidnek tűnik egyszerre... Máris eltelt egy hónap! Hosszú, mert nehéz kivárni, hogy újra lássalak, és rövid, mert csak egy pillanat volt, ahogy elrepült. Napról napra, óráról órára haladunk lassan, és milyen furcsa, hogy máris itt tartunk!

Meddig illik hónapokat ünnepelni? Egy ponton túl ciki lesz, érzem, de hiszen a napokat éltetném szívem szerint, mert minden pillanat egy újabb csoda számomra. Még csak szokom, hogy milyen kapcsolatban lenni, de mikor erre gondolok, mindig mosoly kúszik az arcomra. Képzeletben épp úgy beszélek hozzád, mint eddig, ugyanúgy mesélem, ami eszembe jut, de most este tényleg szavakba öntöm neked. Még mindig nehéz elhinni, hogy tényleg vagy nekem.

Sok minden történt ennyi idő alatt, volt nehéz és csodálatos is, terveztünk és megvalósítottunk gondolatokat. Elvarázsol a szó, hogy "együtt". Jó érzést ad és biztonságot, pedig még csak az elején járunk valaminek. Nem tudom, mit hoz a jövő, de most boldog vagyok, mert hónappá álltak össze az együtt töltött napok.

Boldog hónapfordulót, Kedvesem! <3