2014.12.22.

Gyűlölöm a karácsonyt. Gyűlölöm EZT a karácsonyt, mert nem tölthetem azzal, akivel én szeretném, és hiába jár egyfolytában az eszem nálad, hiába gondolok folyton arra, hogy tulajdonképpen mennyire közel is vagy hozzám most, egyszerűen nem lehetek ott, és ez a saját tehetetlenségem. Mert hülyeségeket kapok anyámtól, költi a pénzt, de minek, miközben csak egyetlen valamit kérnék, ha hagyná, azt, hogy szabadon élhessek. De nem. Homokba dugtuk a fejünk, a nyár nem létezik, nem volt, én egy szót se szóltam, és nem veszi észre, hogy közben meg szenvedek, vagy ha mégis, akkor bizonyára jókat derül rajta. Szinte hallom a gondolatát is - minél előbb férjhez megyek, csak hogy példát mutassak! Mert ezt hangoztatta, hogy nem mutatott megfelelő példát, és most kapkod.

Nem hiszem, hogy valaha túl fogok ezen igazán jutni. Elárultak, lábtörlőnek használnak, és kénytelen vagyok hozzá még jó képet is vágni, mert félek. Ennyire szánalmas vagyok, hogy felnőtt létemre is megbénít a félelem, képtelen vagyok lépni, és álmokba kapaszkodom, amik vagy megvalósulnak majd, vagy nem. Egyik éjjel álmomban megint megpróbált minket elszakítani egymástól, és ott voltam olyan erős, hogy ne hagyjam, de mit ér, ha élőben meghunyászkodom? A háta mögött ugyan találkozunk, de szembe mégsem szállok vele. Talán azért, mert túl messze vagy egyelőre, és nekem nincs hova-kihez mennem, ha szorul a hurok. A családom szemében lényegében nem létezem, csak akkor, mikor gyűlölni kell valakit valamiért. Én vagyok a rossz, aki miatt nem kaparinthatja meg az egész örökséget a nagynéném, én vagyok az, aki képes voltam magasabbra jutni képzettségben, mint az unokatestvérem, az, akinek a létezéséről sem tudnak a litkeiek, sőt, mondok jobbat - apám létezését se tudják, folyton azt hiszik, hogy nagynéném gyereke vagyok. És anyám oldaláról... gyakorlatilag a másodunokatestvéreimmel sem vagyok tisztában, pedig az egyáltalán nem távoli rokonság. Marika Ludason az unokatesómmal együtt, akik szintén nem tudták, hogy élek, igen sokáig. Minek vannak nekem szüleim? Mire jó, hogy az egyik apának a másik anyának nevezteti magát, mikor akár árva is lehetnék ennyi erővel?

Most sajnáltatom magam, pedig annyira felesleges. Bezzeg arról nem írtam neked, hogy milyen volt a múlthét hétvégéje veled, pedig csupa szép élmény, örök emlék. Csak éppen szégyellem magam miatta, mert meghurcolt a MÁV, és erről bizony én tehetek. Nem foglak téged többé Pestre rángatni, akkor se ha belepusztulok abba, hogy nem láthatlak, mert nem akarom, hogy még egyszer így bánjanak veled. Most kicsit úgy érzem, mintha a saját halálos ítéletem mondanám ki, pedig nem, nem és nem, ennek nem teszlek ki még egyszer!

Mostanában megint sokszor eszembe jut, hogy mi végre vagyok a világon, mikor folyton mindenkinek csak a bajt és bosszúságot okozom.