2014.09.22.

Talán nem telik el úgy perc, hogy ne gondolnék rád. Képzetemben, gondolataimban, álmaimban jársz, selymes-forró-szívszorongató érzéseket hagyva magad után - világom közepe lettél, hajtóerő és kitartás. Egész lényed súgja, hogy egy lépéssel újra tovább, hangodban fürdőzöm és némán újabb szavakért könyörgöm, mikor közénk hull a csend. Drága kincsem vagy, féltve őrzött valami, minden vágyam megtestesítője.

Mondd, nézted mostanában a kezed? Vajon lehet olyan szerencsém, hogy a te piros fonalad, ami karcsú ujjadat szaladja körbe, hozzám vezet..?